2020. június 9-én, Mentovics Éva költőt, meseírót köszönthették “otthonukban” a 4.b osztály tanulói.
A rendhagyó magyarórára, az iskola falain kívül (online) került sor.
Az írónő -aki számos mesekönyv és több mint 2 ezer vers jól ismert szerzője- rendkívül barátságos hangnemben mesélt a gyerekeknek a versírás csínjáról-bínjáról. Az óvodáskori első próbálkozásairól, pályája kezdetéről és későbbi sikereiről. Mondanivalóját személyes történetekkel gazdagította, így már az első percekben kiderült róla, hogy nagy állatbarát. A diákok ezen felbuzdulva, bátran mutatták be neki az éteren keresztül, kis kedvenceiket. Innentől kezdve, nyuszi, sün, kutya és macska is szem- és fültanúja lehetett e különleges találkozásnak.
Az oldott légkör végül megtette hatását! A gyerekek büszkén olvasták fel a Szomorú az iskola c. fogalmazásaikat az írónő előtt, melyeket a “SULIMESE avagy iskola offline” c. vers ihlette a karantén alatt. Mentovics Éva mosolyogva hallgatta őket végig, majd jó szívvel buzdított mindenkit további írásra, sőt versírásra is.
Kedvcsinálóként pedig elszavalta a “Szerencse, hogy csaj vagyok!” ill. a fiúknak szóló “Szerencse, hogy fiú vagyok!” c. versét is, mely nagy sikert aratott.
A vidám hangulatú együttlét végén a gyerekek a pedagógus napra készített műsoruk bejátszásával ajándékozták meg az írónőt, aki meghatódottságában el is pityeredett kissé.
Gondolom mindenki kitalálta már, hogy kinek a verse szerepelt a műsorukban is…?
Tóth Alexandra