Március 27-én Kőrösi Csoma Sándor születésnapjára emlékezünk meg. 239 évvel ezelőtt, 1784. március 27-én született Erdélyben, egy mindössze 200 lélekszámú településen. Mint ahogy az igazi zseniknél lenni szokott, hamar megmutatkozott tehetsége, akkoriban a 18-19. század fordulóján nem volt természetes, hogy valaki megvalósítsa álmait, hogy tanulhatott, képezhette magát. Arról nem is szólva, hogy világot lásson. Kőrösiről a következőképpen emlékezett meg egyik kortársa:
„Közepes termetű, szívós, jó úszó és birkózó, sovány fiú volt. A munkát és a fáradtságot bámulásig győzte (…) rendkívüli szorgalmú takarékos és szerény, kitűnő emlékezőtehetségű és mélyen gondolkodó férfi volt.”
A németországi egyetemen töltött évei alatt elhatározta, hogy felkutatja a magyarok állítólagos őstörzsét Belső- Ázsiában. Kalandvágya megvolt az úthoz, a nyelveket ismerte, szóval 200 Ft-al a zsebében 1819-ben nekivágott a nagyvilágnak. Útját olykor pestis vagy háború akadályozta, de kiapadhatatlan kíváncsisága tovább hajtotta az úton. Útja során a Tibeti ábécés könyvet tanulmányozta, s ez annyival magával ragadta, hogy ez lett kutatásának fő célja. Belevetette magát a tibeti nyelv rejtelmeiben és szépségeibe, s ennek köszönhetően megírta a tibeti-angol szótárat. Egész életében kutatott, tanult, fejlődött és ennek érdekében rengeteget utazott. 1842. április 11-én hunyt el Dardzsilingben, halálát, malária okozta.
Kőrösis diákok vagytok. Mert ha elfogadjuk, hogy a név kötelez, akkor nektek kőrösis diákoknak igyekeznetek kell minden nap úgy belépni az iskola kapuján, hogy ne feledjétek a következőket:
-legyetek kíváncsiak,
-tanuljatok mindig többet és többet,
-tartsatok ki céljaitok és álmaitok mellett,
-és legfőképpen legyetek igaz emberek!
